Több Vivi is lakozik bennem?

Az egyik kitörni készül…

Nagyon sokan azt várják az embertől, hogy egy arcát mutassa mindenkinek és ha nem így tesz, akkor kaméleonnak, napraforgónak és ehhez hasonló jellemzőkkel illetik. 
De van bárki ezen a bolygón, akinek csupán egy arca van? 

Erre a kérdésre nem tudom a választ, de azt nagyon is érzem, hogy bennem több Vivi is lakozik és jelenleg úgy érzem ez szétfeszít belülről. 
Van az a Vivi, akit sokan ismernek, akit a legtöbben látnak és van egy olyan Vivi, akit lehet még én sem ismerek igazán, mivel félek tőle. 
A Vivi, akit a legtöbben ismernek egy erős nő, kitartó, őszinte, tiszta, kedves és barátságos. Egy olyan nő, aki megvalósítja a céljait és kevés dolog lenne képes ebben megállítani. 
A gyógyító és tanító, aki meg szeretné menteni az egész világot, aki a világ terhét a vállára venné csak hogy mindenki másnak könnyebb legyen, mivel ő pontosan tudja, hogy elbírja mindezt. 

Azonban ott van egy másik Vivi is, aki legszívesebben üvöltene és közölné a világgal, hogy hagyják békén, mivel ő ezt már egyszerűen nem bírja. Ennyi mindenre nem tud odafigyelni és nem is akar. 
Aki úgy érzi az élet bizonyos területeit nagyon szépen teljesít, de más részein egyszerűen elbukott és fél, hogy ennek mi lesz a következménye. 

Egy olyan Vivi, aki retteg az élettől, mivel nem érti az emberi létet, a kitalált ostoba szabályait a társadalomnak. Aki azt mondaná basszák meg és eltűnne a világ szeme elől és az erdő közepén élne, ahol csak az a pár ember érheti el, akiket igazán szeret. Azok, akik annak ellenére, hogy nem biztos, hogy pontosan értik mit miért tesz és pontosa kicsoda ő, de elfogadják és szeretik annak, aki. 
Minden arcával együtt. 
Ez a Vivi elfáradt és pihenni szeretne, de fél megtenni. Úgy érzi nem teheti meg, mivel akkor még inkább összeomlik az életének azon része, ahol egyszerűen nem tud egyelőre helytállni. 
Fél megállni és megpihenni, mivel úgy érzi, akkor összedől a világa. 

Ez a két oldal hadakozik jelenleg bennem és már nem bírom. 
Az egyensúlyra vágyom a két oldal között és szeretnék végre megnyugodni és nem túlterhelni magam.  

Olyan mintha most 26 évesen jutottam volna el odáig, hogy ideje megtanulnom embernek lenni. Bármilyen furcsán is hangzik ez. Vannak bizonyos dolgok, amik annyira természetesek számomra. Ügyesen rálátok a világ működésének miértjeire, az érzelmek és kapcsolatok világára. Már egy szinten átlátok a feledés függönyén és tudom, hogy sokkal többek vagyunk, mint emberek. 

Viszont senki nem tanította meg hogyan találjam meg a kényelmem egy ilyen elbaszott rendszerben, mint ez a mai. Ahol ennyi értelmetlen szabály van jelen és a világ legtermészetesebb dolgai is pénzbe kerülnek. Ahol az emberekből szinte már teljesen kiveszett a fény, ahol teljesen normális és elfogadott bántani egymást. Sőt az a furcsa, aki a szeretetben és elfogadásban hisz, és sajnos senki nem mutatta meg, hogyan mondjak nemet azoknak az embereknek, akik nem érdemlik meg a figyelmem. 

Sokat tanultam már ezekről a dolgokról is, de úgy értem segítségre van szükségem. Olyan jó lenne, ha valaki segítene ezekben a dolgokban, aki megmutatná, hogyan alkalmazkodjak valamihez, amitől a hányinger kerülget. 
Van a világnak egy része, amitől undorodom. Tény, hogy sok ilyen dolog alól megtaláltam a kiutat, de vannak részei, ami elől nem menekülhetek.  

Szeretném megtanulni, hogyan tudok ehhez igazodni, ameddig szükséges. 
Szeretném végre teljes biztonságban érezni magam. 
Vagyis olyan jó lenne, ha minden bennem élő Vivi biztonságban érezné magát itt a Földön is. 

Egy szinten tudom, hogy mindig rendben leszek és biztonságban is vagyok történjen bármi, de szeretnék itt a Földön is kényelemben élni ameddig is van dolgom.  
Tudom, hogy képes vagyok erre, de mégis mi az első lépés?