IGAZ varázslat

Sokszor azt mondják, hogy arról meséljünk és azt figyeljük, ami éppen jelen van az életünkben és amint elrugaszkodunk a “valóságtól”, rögtön szeretnének minket visszarántani az álmodozásból. 
De mi van akkor, ha pont úgy tudjuk álmaink életét valóra váltani, ha azt a képet tápláljuk, amit szeretnénk és nem azt, ami éppen van? 
Pont pár napja érkezett egy koppintás a fejemre a vezetőimtől, hogy elvesztem a mugli élet korlátai között és elfelejtettem használni az erőm. Fejből próbáltam görcsösen kimászni a jelen állapotomból és megteremteni a változást, azonban ez csak még többet szült abból, amit nem szerettem volna és tovább tartotta fent az állapotot, amin változtatni szeretnék.  

Emiatt is szeretem, hogy folyamatosan figyelnek rám és velem vannak, a kellő pillanatban pedig behúzzák a vészféket és rámszólnak, hogy szedjem már össze magam és emlékezzek arra, aki vagyok. Emlékezzek arra, hogy mennyi mindent elértem már és milyen sokat megteremtettem. Teljesen jogos a kérdésük, hogy miért a hiányra összpontosítok és miért nem arra az életre, ahol boldogan utazgatok a szeretteimmel és felfedezem a világ különböző csodáit, ahol rengeteget nevetek és tátva marad a szám minden nap attól, hogy milyen csodákat tartogat számunkra ez a Földnek nevezett bolygó.  

Persze fontos nem elveszni az álomvilágban és a jelenben is részt venni, mivel itt és most tudjuk megélni az életet, sehol máshol. Fontos földeltnek maradni és látni azt, ami van és azt is, ahova tartunk. Itt is az egyensúly a kulcs, azonban sokkal kifizetődőbb már azt érezni, amit álmaink életében is éreznénk. Azt az énünket táplálni, aki már most is álmaink mindennapjait éli és minden egyes reggel úgy ébred fel, hogy szinte el sem hiszi, milyen varázslatos az élete ahelyett az énünk helyett, aki esetleg a most korlátait érzékeli.  
Amikor a korlátokra koncentrálunk, akkor nem tudunk rajtuk felülkerekedni. Ha egy pár lépést hátrébb lépünk és azt mondjuk ide tartok és ott már nem létezik ez a korlát, kérlek segítsetek eljutni oda, akkor már is látjuk a következő lépést és nem rontja el a kedvünk a saját figyelmünk tárgya. 

Olyan hálás vagyok érte, hogy újra és újra emlékeztetnek ezekre a dolgokra, amikor éppen megfeledkezem róluk és igy rövid időn belül már is az tudok lenni, aki valójában szeretnék. Az a Vivi, akit nem a körülményei határoznak meg, hanem ő dönti el mire koncentrál és így hogyan érzi magát, ezzel pedig a kezébe veszi az életének teremtését ahelyett, hogy a körülményei áldozatának érezné magát.  

Mindenkiben ott lakozik az a magasabb potenciál, aki szeretne lenni és bármelyik pillanatban választhatjuk azt, hogy őt testesítjük meg. Bármelyik pillanatban meghozhatjuk a döntést, hogy eggyé válunk vele. Minden egyes pillanatban a mi kezünkben van az irányítás, hiszen mi magunk hozzuk meg a döntéseinket. Ha nem tetszik az élet, amit kreáltunk magunknak eddig, bármelyik pillanatban választhatunk egy másik irányt és meghozhatjuk az ennek megfelelő döntéseket és felébreszthetjük magunkban az ennek megfelelő érzéseket. Bármikor adhatunk egy új irányt a gondolatainknak és bekerülhetünk egy felfelé ívelő spirálba, ahol a szellem sokkal könnyebben vezet minket és szól hozzánk, ennek köszönhetően pedig mindig tudni fogjuk melyik a következő lépés, mivel a szívünket követjük természetes módon.  

Tehát ki is szeretnék lenni ebben a pillanatban? Ez a kérdés legyen a mantra.  

Ez fogja feltárni előttem, hogy mit szeretnék és ki szeretnék lenni. Igy nem a programjaim és a múlt fog dönteni, hanem én a jelen pillanatban és bármikor dönthetek úgy, hogy a bennem lakozó legmagasabb potenciál döntéseit követem.  

Ez pedig végig vezet azon az úton, ami az IGAZ varázslat.