Miként teremtem a valóságom?

Miért arra koncentrál a legtöbb ember, hogy mit szeretne és mit nem a külvilágban, amikor minden belőlünk indul ki? Nem lenne egyszerűbb azt figyelni, hogy kik szeretnénk lenni az adott pillanatban, kik szeretnék lenni az életben, mit szeretnénk és mit nem szeretnénk csinálni?  

Az teremti meg a külső világot, aki én vagyok benne és amit én teszek a mindennapjaim során, tehát logikusnak tűnik, hogy ezzel foglalkozzak és itt változtassak, ha valamivel elégedetlennek érzem magam, hiszen elég fontos tényezője vagyok annak, hogy álmaim élete kibontakozzon körülöttem. Ráadásul a külső körülményeket közvetlenül nem tudom irányítani, csak is közvetetten azzal, aki vagyok, amit és ahogy teszek. 

Arra oda tudok figyelni, hogy miként indítom a napom és ennek köszönhetően, hogyan érzem magam. Arra is, hogy miként zárom az estém és mennyire integrálom a nap folyamán történt eseményeket. Még azt is tudom figyelni és egy bizonyos fokig irányitani, hogy milyen gondolataim vannak és hogy ezekkel azonosulok e vagy csupán tovább engedem őket. Azt is tudom irányitani, hogy mikor és mit cselekszem és még szándékkal is fel tudom tölteni a lépéseim. Tehát azt tudom irányitani és formálni, aki én vagyok.  

De akkor miért is nem ez a fő fókuszom, ahelyett, hogy azt figyelném milyen változást szeretnék elérni a külvilágban?

Azt hiszem kezdem érteni. Ha magamra figyelek, akkor nem tudom a külső világot okolni azért, ami nem tetszik. Ha magamra koncentrálok hamar feltűnik, hogy hol nem vagyok összhangban azzal, aki lennék, ha már álmaim életét élném. Hamar feltűnik, ha nem a megfelelő helyre és kapcsolatokba fektetem az energiám, ha csak elpazarolom a jelen pillanatot.  
Amint magunkra kezdünk el figyelni már nem tudunk saját magunknak hazudni azzal kapcsolatban, hogy kinek az oka az, ahol éppen tartunk az életben. 
Amint felismerem, hogy ki vagyok most, abban a pillanatban tisztán láthatom azt, hogy ez az énem teremtette azokat a körülményeket, amiket most tapasztalok az életemben. Tehát nekem kell változtatnom és másnak lennem, ha más eredményeket szeretnék tapasztalni. 
Minden belőlem indul ki, tehát feleslegesen próbálom kiszínezni azt, ami csupán a belőlem született külső eredmény. A teremtőt tudom formálni, tehát azt, aki én vagyok és ennyi a dolgom, semmi több. A többiről már az élet gondoskodik és természetes módon fognak születni a megfelelő eredmények.  

Tehát a legfontosabb lépés talán az az életben, hogy felismerje az ember, hogy magával kell foglalkoznia és nem minden és mindenki mással, hiszen az fogja teremteni az egész világot, aki ő maga.  
Persze, könnyebbnek tűnhet az áldozati szerep, azonban hosszútávon nem kifizetődő. Lehet, hogy fáj a felismerés először, hogy nem azok vagyunk jelenleg, akik szeretnénk lenni, de fontos lépés ahhoz, hogy végre képesek legyünk változtatni és felelősséget vállaljunk az életünk alakulásáért. 
Igy a nap kérdése nem az, hogy mit szeretnék elérni, hanem az, hogy ki szeretnék lenni?