Képes vagyok lépést tartani saját magammal?

Jó pár napja nem írtam és érzem is ennek a súlyát. Olyan gyorsan történik velem minden, félek, hogy lemaradok saját magamról. Olyan gyors a változás és sok az információ, ami érkezik. Most érzem azt, hogy kicsit tényleg pihenni szeretnék és csak élvezni az emberi világ egyszerűséget. 

Nagyon jó dolog átlátni a szálakon, de néha sok is. Igyekszem elbírni azt a rengeteg felismerést és üzenetet, amivel gazdagodok, de most betett az utolsó információ. 

Felkerült a cseresznye a hab tetejére és engem is megdolgoztatott nagyon. 

Jött a felismerés, hogy néha nagyon szeretném letenni a tanító és gyógyító szerepét és csak lenni. Néha sok tud lenni ennyi mindent látni, hallani és érezni.

Egyébként nagyon ügyesen alkalmazkodom ehhez az egészhez ami zajlik. Egész jól tartom a tempót, de van, hogy azt érzem egy nap alatt élek le egy egész életet, ami elég intenzív. 

Nem sok időm van unatkozni ez biztos.
Emiatt fontos megállni és megnézni, mi a fene is zajlik körülöttem. 

Nézzük mi is történt az elmúlt időszakban? Mivel lettem gazdagabb? 

Reiki mester lettem és ez elég érdekes változásokat hozott magával. Most, hogy a változások szülték e a mesteri címet vagy a mesteri cím a változásokat, azt nem tudom. Bár nem is fontos. Úgy is mindig minden összeér és minden valami másból bontakozik ki. Egy végtelen tökéletes spirál, ami forog, építkezik és változik, de a szálak mindig egybe érnek és hatást gyakorolnak egymásra. Egyik pillanat szüli a másikat. 

Egyre több és több energiát tudok megmozgatni és egyre többet látok és érzek. A saját életemből, más életekből, más emberekből. Úgy az egész világról kialakult képem változik és tágul a lehetőséget tárháza. Az elmém igazából igyekszik felfogni mi mindent tapasztal és sikerül is neki (egy részét), de utána el is engedi a hatalmas információ csomagot, mivel ennyi mindent nem lehet hosszú távon emberként hordozni.  

Az áradó információkat követi az elme, rohan utána és megérti, de szükséges utána elengednie, mivel túl sok egyszerre. Tehát a tapasztalat, az érzés marad velem és tudom alkalmazni a tudást, mivel végre emlékszem. 

A tudatom úgy tágult ki az elmúlt pár napban, hogy szinte azt érzem új ember lettem, sőt egészen biztosan azt érzem, hogy meghaltam és újjászülettem újra és újra. Teljesen megváltozott a világképem megint és ez érdekes változásokat fog teremteni.  

Úgy érzem eljött egy könnyebb élet kezdete, amikor elengedem a láncokat a nyakamból. 

Megmutatkozott mennyire igaz, hogy csak is a vanság létezik és mennyire az én kezembe van az irányítás. Láttam, tapasztaltam, éreztem, hogy minden egy időben, egyszerre zajlik, minden lehetek és semmi nem vagyok. Mindenki én vagyok, de most a Vivin keresztül szeretnék tapasztalni, mert őt választottam. 

Megéltem, hogy a múlt, jelen és jövő egy és ugyanaz és mi választjuk ki, mire fókuszálunk és mi teremtjük meg ez által a pillanatokat. Láttam a szavak valódi teremtő erejét is, hogy minden egyes részlet számít és végtelen lehetőségeket hordoz. 

Éreztem, hogy sosem vagyok egyedül, még akkor sem, ha a fizikai testem egyedül van éppen, mivel mindig bennem van minden és mindenki. 

Mindig az kerül felszínre, amit én előhúzok a saját mélységemből és én adok mindennek értelmet és teret.  

Egyszerűen hihetetlen teremtő erő van a kezünkben, akkora erő, amit el fel sem tudunk fogni. Az egész univerzum a kezünkben van és mindent mi irányítunk, vagy csak én egyedül? 

Én már azt sem tudom vagyunk e egyáltalán többen. 

Hiszen mindig mindenki az én tudatomon belül létezik, tehát én teremtek meg másokat is a semmiből, az által, hogy azt a tapasztalást választom. 

Tehát bármilyen tapasztalást választhatok a végtelen lehetőségek közül.  

Láttam párhuzamos életeket, párhuzamos világokat és valóságokat. Már nem tudom mi az enyém és mi másé. Azt érzem igazából minden megtapasztalás, minden élet én vagyok. Minden eddig leélt élet bennem van és hozzám tett valamit.

Pont akkor hívom elő és azt az életet, ami éppen segíthet jelen tapasztalásom megértésében és a gyógyulásban. Tényleg mindenki én vagyok, nincs te és én. Csak sok különböző pontból tapasztalom ugyan azt, ennyi az egész. 

Tehát mindennek én adok értelmet és mindig én határozom meg hogyan élem meg a pillanatot.  

Jelenleg azt érzem, hogy nem értem a világ működését és közben egy másik szinten mégis értek mindent. Megéltem egy apró töredékét egy nagyobb igazságnak és nem is kell mindent érteni, csak megélni akarom és élvezni a létet. 

Köszönök minden felismerést és tudást, ami érkezik, mivel egyre könnyebbek általa a mindennapok, de most tényleg megélni és integrálni szeretném mindezt a tudást. 

Szeretném alkalmazni és a gyakorlatba helyezni azt a csodát, amit láttam, ami érkezett az elmúlt hetekben.   Az élet minden egyes pillanata tényleg egy csoda. Most pedig beépitem ezeket az új felismeréseket, hogy ne csupán gondolatok szintjén hordozzam, hanem tényleg aszerint éljek, ami a legújabb világképem.