A mélyről fakadó végtelen nyugalom

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy milyen különböző élethelyzetek, milyen tanításokat hoznak magukkal. 

A tegnapi nap folyamán olyan dolog történt velem, ami pár évvel ezelőtt valószínűleg hosszú hónapokra bélyegezte volna meg az életem. Egy helyzet, amikor egy számodra kedves ember megosztja veled, ő hogyan lát téged az adott pillanatban. 

Hallgatod a sorait és összeszorul a szíved, hogy vajon mikor látott téged utoljára tisztán. Vajon valaha felismerte-e a valódi tartalmad. 

Egy szinten fájnak a szavak, mivel ember vagy és kellemetlen úgy érezni, hogy egy számodra fontos ember készül kisétálni az életedből, akinek te csak is jót akartál. 

Azonban emellett a felszíni fájdalom mellett elkezd a gyomrodból terjedni egy mélyről jövő végtelen nyugalom. Leginkább azért, mert érzed nem tettél semmi rosszat, annak ellenére sem, hogy mások esetleg másképp látnak.

Érzed, hogy te bele tudsz nézni a tükörbe és büszke tudsz magadra lenni, mivel a cselekedeteid téged tükröznek. 

Tehát hallgatod a szavakat és kiadod a pillanatban megjelenő érzéseket, távoznak könnyek formájában és a fejedben megjelenik a kérdés, ez most miért történik? 

Még pontos válasz nem érkezik, de az a nyugalom továbbra is jelen van, ami jelzi, minden a legnagyobb rendben. 

Igazából olyan, mintha épp egy mázsát vettek volna le a vállaidról. 

Lezárult egy dolog. 

Véget ért egy fejezet. 

Te pedig jó érzéssel távozol a végén, mivel a szépet látod belőle és tudod a tanítás is megérkezik, ami helyre tesz minden szálat. 

Egy olyan helyzet, ami korábban sikeresen darabokra tört, most megerősít és felismered, milyen hosszú utat tettél meg. 

Látod milyen hosszú út áll még előtted, de végre tudod értékelni mindazt, ami már a tiéd. 

Megy tovább a nap a maga csodáival, kapcsolódásaival és teljesen megfeledkezel a jelenetről, ami a nappalidban zajlott le a délután során.  

Kacagsz, nevetsz, filozofálsz, kiengeded a benned lévő gyermeket játszani és érzed, minden megy tovább a maga útján. 

Csupán egy éles kanyarral találkoztál. 

Majd este leteszed a párnára a fejed és az elméd megmutatja milyen napod volt. 

Újra találkozol a korábbi képekkel, amik megszorongatták a szíved. Ez mondjuk teljesen logikus, ezeket fel kell dolgozni, elmenekülni nem lehet előlük. 

Tehát beleengeded magad és nézed mi jön fel benned. 

Sok érzés és gondolat fut végig rajtad és te csak mozizol. Érzed mi zajlik a testedben, hol érzed és mi váltja ki. 

Majd megérkezik egy fontos felismerés.  

Felteszed magadnak a kérdést, hogy te mit látsz, mit értékelsz egy másik emberben?  

Mi szerint határozod meg, hogy ő mit képvisel a te életedben? 

A lehető legnyugodtabb helyről érkezik egy válasz, a cselekedetei, a tettei alapján. 

Felvázolhat akár a fejébe megjelenő 8 különböző lehetőséget, megoszthatja velem milyen érzések kapcsolódnak ezekhez a lehetőségekhez. 

Megnyílhat előttem annyira, hogy még azokat a gondolatokat is megossza, amiket ő maga sem ért és akár megijed tőlük. Nem tudja honnan erednek, miért vannak ott és mit tegyen velük. 

Egy ideig benne is maradhat ebbe az állapotba.
Én csupán meghallgatom és figyelek. 

Megbízik bennem annyira, hogy megossza velem a lehetőségeit, a privát gondolatait és érzéseit.  

Én pedig ezt értékelem!

De még csak figyelek, hiszen ezek csupán lehetőségek, még nem történt semmi. 

Majd kiválaszt a lehetőségei közül egyet, amit ő magáénak érez és azt mondja, ez szeretnék én lenni.
Lehet ott 1000 másik gondolat, 1000 másik lehetőség, ő azt választja. 

Eldönti mit testesít meg most! 

Nem az fogja kialakítani róla a képet a fejembe, hogy milyen szavak hagyják el a száját, hogy milyen érzéseket kellett feldolgoznia eddig a pontig. Ezekért csupán hálás leszek, mivel beengedett a belső világába és megmutatta ezt is.  

Számomra az fogja meghatározni, hogy mit valósít meg belőle, hogy mit választ a sok lehetőség közül.  

Lehetnek valakinek csodálatos gondolatai arról, hogy ki szeretne lenni és lehetnek számomra félelmetes gondolatok is a fejébe. De itt a lényeg, ez még csak a fejében van jelen. 

Csak megfigyeli őket, de nem válik velük eggyé. 

Majd azt nézem meg, hogy mit testesít meg a gondolatok és érzések közül. 

Számomra ez a fontos. 

Számomra egy ember tettei beszélnek és nem a gondolatai, amiket szavakká formál.  

A szavak elcsúszhatnak, lehet velük játszani, félre lehet őket érteni.  

Azonban a tettek egyértelműek és ezek határoznak meg valakit. 

Úgy érzem, ha láthatom milyen módon jutott el valaki a döntésig, hogy milyen lehetőségekre mondott nemet, akkor még inkább tudom értékelni azt a személyt, akit mellett letette a voksát.

Megmutatta a nehézségeit, a kétségeit, a kérdőjeleket a fejében, majd azt is mit kezdett ezekkel. 

Számomra pedig ez lesz a meghatározó. 

Igy, ha valaki a gondolataimmal és érzéseimmel akar azonosítani, akkor sok Vivivel fog találkozni, mivel sokan szeretnének érvényesülni közülük.

Azonban én vagyok az, aki megválasztja a sok lehetséges Vivi közül, kit testesít meg. 

Ez leszek én! 

Ha valaki nem ezt látja, hanem a lehetőségeket, amiket nem választottam, akkor mennyire lát engem? 

Bármilyen fájdalommal is járt tegnap ez a lezárás, én örülök neki. 

Tudom, hogy a következő fejezet legalább ennyi csodát tartogat számomra, a maga tanításaival együtt. 

Köszönöm az életnek, hogy vezet! 

Köszönöm, hogy sosem vagyok egyedül!