Egészséges határok

Nagyon furcsa álmom volt az éjjel és ez be is indított egy érdekes lavinát, amit most igyekszem itt kibogozni. Igazából annyi maradt meg az álmomból, hogy elég sokan ültünk egy nagy körben és beszélgettünk. Majd valamire nem úgy reagáltam, ahogy a többiek szerették volna és ez oda vezetett, hogy azt éreztem csalódtak bennem. Ki is mondták többen, hogy ők nem erre számítottak tőlem, ők nem ilyennek képzeltek engem és ez nagyon rosszul is esett. Emlékszem, hogy magyarázkodni kezdtem és szerettem volna elmondani, én hogyan értettem, amit mondtam, de végig sem hallgattak. Azt éreztem nem kíváncsiak rám, csak arra, amit ők vártak tőlem. Ha pedig nem ezt kapják, akkor nem is érdeklem őket.

Persze tökéletes időzitéssel jött ez az álom, hiszen éppen egy olyan döntést hoztam meg, ami egy hozzám nagyon közel álló személyre is hatással van és nem tudtam, hogyan közöljem, mivel nem szerettem volna megbántani. Igazából féltem tőle, hogy ha nem úgy cselekszem, ahogy neki jó vagy kényelmes, akkor megromlik a kapcsolatunk.

Ezt pedig egy percig sem szerettem volna, mivel nagyon szeretem és fontos számomra. Az egyik hatalmas kincse az életemnek.

Ez az álom és a bennem kavargó érzések pedig elérték, hogy beszéljek és a félelmeim félretéve elmondjam őszintén az érzéseim neki. Hihetetlenül pozitív csalódás ért, mivel teljes megértés fogadott és minden tökéletes maradt közöttünk vagy inkább még erősebb lett, mivel így már érzem, hogy elfogad annak, aki vagyok és nem kell soha mást mutatnom a kapcsolat megfelelő működése érdekében. Majd folytatódott a nap és sikerült egy gyógyuló sebbe beletenyerelnünk, ami ennek köszönhetően fájni kezdett és eléggé megviselt érzelmileg. Azonban ismét ki mertem mutatni az érzéseim neki és beszélni arról, hogy miért esett rosszul, ami történt és ő is ugyanezt tette. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy mindketten megértettük és elfogadtuk a másik ember nézőpontját és érzéseit. A végén pedig sikerült megbeszélni, lezárni a történetet és bizonyítani ismét magunknak, hogy teljes elfogadás van közöttünk. Igy képesek gyógyulni a kapcsolati traumák. Ezeket egyedül nem lehet feloldani, hiszen kapcsolatok okozták, más emberek váltották ki őket, tehát kapcsolatokon keresztül fogjuk tudni megélni a gyógyulást is. 

Közben pedig felmerült bennem a kérdés, hogy vajon korábban miért nem tudtam ennyire egyszerű, könnyed kapcsolódásokban részesülni. A válaszom pedig az lett, hogy hosszú időn keresztül nem tudtam igazán önmagam lenni mások mellett, mivel féltem. Féltem attól, hogy így nem leszek nekik elég vagy éppen, hogy miattam fogják magukat rosszul érezni. Szerencsére az évek alatt ezekről sokat tanultam és például fontos leckém volt az, hogy mindenki a saját életéért és boldogságáért felel és nem nekem kell másokat boldoggá tennem. Igy szép fokozatosan elkezdtem meghúzni végre a saját határaim és ennek köszönhetően egyre inkább tudtam önmagam lenni társaságban is. Egyre inkább mertem vállalni azt, aki vagyok még akkor is, ha ez valakinek nem tetszik. Még mindig vannak alkalmak, amikor ez nehezebb, de ez leginkább az igazán fontos embereknél, mivel itt még bekapcsol a félelem, hogy nem szeretném őket bántani. Azonban már erősebb az a gondolat, hogy ők úgy fognak szeretni és elfogadni, aki én vagyok és nem kell miattuk másnak lennem, hiszen akkor nem engem szeretnek igazán és mindenki megérdemli, hogy önmagáért szeressék. Én is így szeretem őket, akkor ez nekem is jár.

Mindenki számára fontosak a saját határai, hiszen akkor lehetünk igazán boldogok, ha ezeket meghúzzuk és merjük megmutatni másoknak is őket. Igy lehetnek igazán őszinte és mély kapcsolódásaink. Ehhez pedig nagyon fontos odafigyelnünk az érzéseinkre és megfigyelni mire van szükségünk és erről merni magunkkal és másokkal is beszélni. Nem arra kell koncentrálnunk, hogy mások mit adjanak nekünk vagy mit ne, hanem arra, hogy nekünk mi a fontos és mi az, amiből biztosan nem kérünk. Ezt csupán őszintén tálalni kell másoknak is, amikor adódik egy helyzet, ahol átlépik a határaink és onnantól a másik ember kezében van a döntés, hogy mit kezd az információval. Ha valakinek fontosak vagyunk, szeret és elfogad minket, akkor a határainkkal együtt teszi ezt és odafigyel, hogy ne lépje át őket újra. Ha pedig valakivel őszintén megosztjuk az érzéseink, de újra és újra átlépi a határaink, akkor pedig nem dolgunk örökké elnézni ezt. Amennyiben mi is odafigyelünk a másik határaira, akkor megérdemeljük ezt fordítva is. Szerintem ez egy hihetetlenül fontos alapja a boldog, kiegyensúlyozott kapcsolódásoknak. Fontos tudni megőrizni az ént, a mi mellett. Ehhez pedig fontos ismerünk magunkat és a határainkat, bátran és őszintén megmutatni ezt másoknak is. Valamint másokat is biztosítani arról, hogy ezt fordítva ők is megtehetik velünk, mivel mi is azért szeretjük őket, akik ők és nem azért, akiknek mi szeretnénk hogy legyenek. Tehát ez a mai napom tanítása. Köszönöm, hogy folyamatosan vezetnek az utamon és vigyáznak rám és így egyre közelebb kerülhetek a valódi önmagamhoz. Köszönöm!