Láthatatlan szárnyaim vannak?

Életemben először Reiki kezelés közben jelentek meg szárnyak a hátamon. Először olyan érdekesen hatottak rám, de mégis valóságosnak tűnt az egész.  

Olyan volt, mintha még a súlyát is éreztem volna a 2 hatalmas zöld szárnynak, ami megjelent előttem. Igen, először zöldnek láttam őket.  

Akkor még úgy hatott, mintha csak segítséget nyújtana a Reiki kezelés alatt. Olyan színű szárnyakat láttam, amilyen csakránál a leginkább szükség volt az energiára. Kezdetben féltem is ezt így kimondani másoknak.  

Most képzeld el a jelentet, ahogy közlöm a vendéggel, most kék szárnyaim voltak, tehát a torokcsakrádnál van elakadás. Bármilyen viccesen is hangzik, tényleg ezt láttam. 

Majd ez szép lassan elkezdett kitolódni a mindennapokra. Egyre többször éreztem a súlyukat, miközben a sétáltam az utcán és láttam is őket.  

Bár ilyenkor hatalmas fehér szárnyakat. Ez úgy hangzik, mint valami elég intenzív pszichedelikus trip, de mégsem az.  Ez az életem.

Kezdetben csak is akkor érzékeltem, amikor kicsattanó energiával haladtam az emberek között, mintha energiát hozna magával, gyógyítana és védelmezne egyszerre. 

A védelem pedig valamelyik nap más formában is megjelent. Jelen pillanatban kicsit úgy érzem eltávolodtam a megszokott boldog Vivi állapottól és kicsit szétesve érzem magam, elvesztem az földi világ nehézségei között. Ebben az állapotban kiértem az emberek közé és megjelentek a szárnyak. 

Most azonban nem hatalmas nagyra tárt állapotban, mint ami bármelyik pillanatban képes lenne a magasba repíteni. Most körbe ölelt és magába zárt, akár csak egy páncél, ami véd a külvilágtól. Szorosan körém olvadt és védelmezett mindentől és mindenkitől.  

Ahogy írom ezeket a sorokat most is hasonló védelmező állapotban vannak, pontosan mutatják a bennem zajló folyamatokat, veszélyben érzem magam. Nem tudom, hogyan tovább és emiatt ők védelmeznek. Amiért hálás is vagyok, de szeretném újra hatalmasra tárni őket és szárnyalni. 

Ez még egy bizonyos fokig mindig olyan furcsán hat, de közben meg úgy érzem, hogy pont olyan természetes részem, mint a két karom vagy lábam. Hozzám tartoznak, csak nem mindenki látja őket. 

Úgy érzem nagyon furcsa vagyok ennek a világnak. Vagy épp ez a világ furcsa nekem?  

A szárnyak egy dolog, ezt már kezdem megszokni. De ezek az újonnan érkezett intenzív álmok. 

El kell kezdenem őket leírni és szétboncolni alaposan. 

Olyan mintha nagyon fontos üzenetek érkeznének, furcsa képek formájában.  

Nem értem pontosan miért tér vissza újra és újra a fizika és történelem óra. Bele kellene ásnom magam jobban ezekre a témákba? Mit szeretne súgni a tudatalattim?  

Miért lógok el újra és újra ezekről a tanórákról és miért akarnak mindig pont ezekből számonkérni? 

Úgy érzem nem tudok ezekről eleget? Mondjuk az tény, hogy ezek nem az erősségeim. 

De melyik részébe kellene elmélyedni? Elég nagy falat mind a kettő.  

Erről is érkezhetne valami pontosabb válasz, nem csak mindig a felelés előtti szorongás és a profi lógás képessége. 

Na és ki volt az a szivárvány aurás lány. Emlékszem, hogyan jelentek meg a színek a feje körül és hogyan nézett rám. Még mondtam is neki, hogy ilyen aurát még nem láttam korábban.  

Most igy vissza tekintve, olyan volt, mintha magamat nézném. 

Ezek olyan kis furcsa apró jelenetek.  

Vannak teljesen új apró információk, de sajnos gyorsan a feledés homályába vesznek, ha nem írom le őket rögtön reggel. Meg ott van az iskola visszatérő jelenete, ahonnan menekülnék, de főleg a korábban említett két tantárgy elől. Az iskola megjelenése valahogy mindig azt az érzést kelti, hogy azért jelenik meg, mivel úgy érzem nem tudok eleget. Akkor gondolom ezekről a dolgokról érzem igy leginkább?  Vagy mit szeretne ez jelképezni?

Honnan kellene ezekről többet tanulni?  

Az átlagos fizika és történelem nem érdekel. Az igazság róluk azonban annál inkább!