tt-post-hero-1
Picture of Tamás Vivi

Tamás Vivi

Mélyen gyökerező blokkok

A blokkjaim és meggyőződéseim oldása olyan kellemesen hangzik és nem véletlenül van ez így. Érzem, hogy a blokk másik oldalán a felszabadulás és szabadság vár rám. Az érzés viszont ritkán foglalja magába a blokkon átvezető utat, ami igencsak kellemetlen és időnként fájdalmas lehet. 

 

Számomra a legfeltünőbben ezt a folyamatot a légzésgyakorlatok mutatták meg. Amikor az energia a testen belül felfedezi az elakadást, amit szeretne feloldani. Az a lassan, de biztosan növekvő feszültség a test egy pontján egy ideig még figyelmen kívül hagyható, de egyre inkább magára vonja a figyelmet és már nincs előle menekvés. Kényelmetlen, feszít és fáj, szinte robbanni készül. Az egészben pedig az a legérdekesebb, hogy ez kell ahhoz, hogy utána egyetlen egy pillanat alatt elegedjen és eltünjön a feszültség, mintha soha ott sem lett volna.
Kibillent a komfortzónából, megcsavar, megteker, olyan érzés, mintha egy olyan tornádó közepébe találnám magam, ami elől akár éveken keresztül rettegve menekültem. Féltem, hogy mi történik, ha elkap. Vajon épségben jövök ki belőle? Honnan is tudhatnám, ha soha nem néztem még vele szembe. 

 

Tehát itt van bennem ez a seb, ez a blokk, ami akadályoz abban, hogy azt az életet élhessem, ami számomra teljes és szabad. Többé azonban nem rettegek tőle, hanem egyenesen a szemébe nézek. 

Igen, látlak. Tudom, hogy itt vagy és rám vártál. Tudtad, hogy előbb vagy utóbb szembe kerülünk egymással. 

Most itt vagyok és tudod miben vagyok biztos? Abban, hogy ha megadom neked a figyelmet, amire olyan rég vártál és emiatt üldöztél, megtapasztalhatom, hogy mi rejlik a másik oldaladon.  

 

Ebben biztos voltam abban a pillanatban, hogy a szemedbe néztem, de azt nem tudtam, hogy ez ennyire kemény lesz. Nem gondoltam, hogy ilyen sokszor fogom azt érezni, hogy nem bírom tovább, hogy sikítva kívánom legyen már vége, mert nem akarom ezt tovább. Nem gondoltam, hogy ezt pedig hisztérikus nevetés és boldogság fogja követni. Majd ismét egy völgy, ahol újabb oldalad, egy újabb arcod mutatod meg.
Azt hittem csak egy aprócska kis blokk vagy és semmi más. Nem is sejtettem, hogy ilyen sok energia és élmény hozott téged létre. Nem sejtettem, hogy ilyen sok fájdalmat cipeltél magadban, de most már érzem.  

 

Most, hogy a folyamat közepén vagyok és elkezdtelek megérteni és elfogadni, most már tudom, hogy mennyivel több vagy, mint egy aprócska kavics, ami az utamban állt. 

Most már látom az erőd és elismerem, hogy védeni akartál. Most már látom, hogy nem akartál semmi rosszat nekem. Nem bántani és hátráltatni szerettél volna az évek alatt, épp az ellenkezője igaz. Meg akartál engem védeni mindattól, ami korábban fájdalmat okozott nekem. Meg akartál óvni a fájdalomtól és csalódástól, amit egyszer már láttál, hogy darabokra szaggatott engem és milyen hosszú időmbe és energiámba telt újra felállni belőle.  

Most már látom, hogy szeretsz engem és csak biztonságban szerettél volna tudni. Ezt pedig köszönöm neked! Köszönöm, hogy ilyen sokáig óvtál és vigyáztál rám. 

 

A legnagyobb tisztelettel szeretnék azonban ajánlani neked egy lehetőséget. Mit szólnál hozzá, ha végre elengednénk egymást? Mit szólnál hozzá, ha megnéznénk milyen egymást nélkül az élet? Mi lenne, ha felfedeznénk, hogy mi van az eddigi félelmünk másik oldalán? Mi lenne, ha együtt megengednénk a felszabadulást? 

 Ha nem tetszik ez az út, még mindig visszatérhetünk egymáshoz és újra lehetünk együtt. De mi van akkor, ha úgy mind a kettőnknek sokkal könnyebb lesz?
Szerintem adjuk meg egymásnak az esélyt, hogy megtapasztaljuk ezt az utat is és nézzük meg mi lesz belőle. Tényleg bármikor egymásra találhatunk újra, ha valami mégsem tetszene. Ez a lehetőség is nyitott, de kérlek most engedjük el egymást.

 

Most megígérem neked, hogy türelmes leszek veled az elengedés folyamata során és segíteni fogom ezt a folyamatot. Türelmes leszek veled és türelmes leszek végre saját magammal is.  

Tárt karokkal fogadom a különböző rétegeid és ezek hatását, ahogy távozol.  

Köszönöm, hogy felfedted magad előttem. Köszönöm, hogy ilyen sokáig vigyáztál rám és azt is, hogy most végre megismerhetjük egymást egy teljesen más szinten és ennek köszönhetően elegengedhetjük egymás kezét és megtapasztalhatjuk a szabadság egy újabb szintjét.  

Köszönöm!

Bejegyzések

Rendben van, hogy így érzel

Rendben van, hogy így érzel.A legnagyobb rendben. Nem azért jöttél ide, hogy mindenben rögtön tökéletes legyél.Nem is azért, hogy mindig kicsattanóan jókedvű.Egy fizikai testet öltött

Tovább olvasom »

IGAZ varázslat

Sokszor azt mondják, hogy arról meséljünk és azt figyeljük, ami éppen jelen van az életünkben és amint elrugaszkodunk a “valóságtól”, rögtön szeretnének minket visszarántani az

Tovább olvasom »