Tökéletesség mánia?

Egyre inkább érezhető, hogy minden ember az életemben egy tükör. Így szemlélve a világot pedig egyre érdekesebb dolgokat fedezek fel magammal kapcsolatban. 

Ma feltűnt, hogy mennyire tökéletesség mániás vagyok, amikor a csoda lánnyal beszélgettem. Éppen az fejtegette mennyi mindenre lenne szüksége ahhoz, hogy elkezdjen egy saját Youtube csatornát, mert hát ő rögtön tökéletes videókat szeretne készíteni.  

Én persze szorgosan elmondtam neki, hogy ez azért nem így szokott müködni, hanem éppen akkor lesz egyre jobb a minőség, ha elkezdi most és gyakorol és egyre rutinosabb lesz benne. De közben magamat is tanítottam, mivel erre én is több mint hajlamos vagyok. Most már jó ideje érik, hogy szeretnék új fajta videókat is hozni a csatornára, mivel azt érzem szeretnék többet megmutatni magamból és más módon is átadni a tanításokat. 

De nem kezdtem el, mivel nem érzem magam elég ügyesnek benne. De hogyan is lehetnék az, ha még sosem csináltam hasonlót? 

Hogyan lehetnék valamiben rögtön profi, amikor a gyakorlat még hiányzik, annak ellenére, hogy elméletben olyan ötleteim vannak, hogy összepisilem magam.  

Tehát ideje lenne ezen változtatni és végre elkezdeni megvalósítani az új ötleteket, mivel nem véletlenül érkeznek.  

Ezen kívül ______ is tanit folyamatosan. Olyan édes, amikor felhívja rá a figyelmem, hogy figyeljek oda magamra is és pihenjek néha. Na meg helyezzem magam az első helyre és foglalkozzak a saját gyógyulással és ne mindig másokra koncentráljak.  Persze pont azért mondja ő is, mivel ezt neki is ideje lenne bevezetni az életébe, de nekem is. Nagyon is igaza van és hasonló érzések kavarognak bennem, mint benne is.  

Frusztrál, hogy itt vannak a gyakorlatok, a vezetőim folyamatosan küldik az információt a kis avatárommal pedig nem csinálom meg. Emiatt pedig rosszul érzem magam. Így még inkább nincs kedvem a gyakorlatokhoz.  

Igazi ördögi kör ez, tehát tényleg ideje összekapni magam. 

Tudom ezt már annyiszor írtam és egyébként sok dologban már változtattam is és haladok, de valamiért mindig úgy érzem, hogy nem teszek eleget.  

Erre szeretném most megtalálni a választ, hogy mikor alakult ki bennem ez az érzés és szeretnék felülkerekedni rajta. Mivel nem elvárásoknak megfelelve szeretnék élni, még akkor sem, ha a saját elvárásaim. Csupán szeretném felhőtlenül élvezni a létet.  

Amiben elég sokszor akadályoz, hogy ennyire szigorú vagyok magammal. 

De azt is tudom, hogy azért vagyok ilyen szigorú, mivel érzem, hogy sokkal de sokkal több van bennem és nagyon gyorsan elérhetném a változást, de valami mégis akadályoz. 

Egy két dolgot mindenképp szeretnék bevezetni most az életembe, ami megjelent. 

Ez a rendszeres hipnózis, mivel hihetetlen milyen sok mindent segít megismerni önmagammal kapcsolatban. 

A rendszeres meditáció, mivel ideje megtanulnom a saját energiámban jelen lenni teljes mértékben. 

Valamint megjelent valami, amit eddig az ősi ellenségemnek éreztem, ez pedig a kardió. Valószínűleg a sok mozgás nélkül töltött hónap után kivánja a testem az extra mozgást, tehát ezt is szeretném bevezetni. 

A többi ezen kívül már csak ráadás és nem is akarok többet leírni, mert akkor az elmém eldobja magát és inkább semmit nem csinál továbbra sem.  

Apró lépésekkel végre elkezdem azt is látni mindazt, amit teszek és nem csak arra viszem a figyelmem, hogy mi mindent nem. Mivel igy nem igazán leszek elégedett magammal. 

Nagyon hálás vagyok azért, hogy egyre tisztább a kommunikáció köztem és az univerzum között, hogy egyre több mindent ért meg a kicsi Vivi egy nagyobb énem üzeneteiből és egyre közelebb kerül a kiteljesedéshez. 

Köszönöm a vezetést! 

Köszönöm, hogy élek és tapasztalhatok!