Megengedni a pihenést

Az ember azt hinné pihenni mennyire nagyon egyszerű, majd végül kiderül, hogy ő személy szerint szinte már képtelen rá. 

Tegnap volt a 4. napja, hogy nem csináltam semmi ‘hasznosat’ és most egy olyan érzés uralkodott el rajtam, mintha pótolnom kellene a lemaradást. A mellkasomban ez a nyomasztó érzés, a gyomrom görcsbe, a fejemben pedig cikáznak a gondolatok, hogy mennyi mindent kellene megcsinálni. 

A gond az, hogy ilyen érzésekkel bennem, ha a világ összedől sem fogok tudni haladni a teendőkkel.  

Az az érdekes a munkámban, hogy csakis akkor tudok haladni, ha felszabadultnak és boldognak érzem magam.  

Más akkor is besétálhat a munkahelyére, ha szinte élni sincs kedve. Ennek mondjuk néha napján tapasztaljuk is a következményét a pénztárnál várakozva. 

Ez azonban nálam egyszerűen nem működik. Egy szó sem hagyja el a szám, ha leülök a kamera vagy a mikrofon elé és igazából ilyenkor nem is szeretném.  

Ha nem a megfelelő energiából születnek a tartalmaim, akkor inkább ne is készüljön semmi. 

Ahhoz, hogy olyan tartalom kerüljön ki a kezeim közül, ami mögé büszkén beállok, ahhoz szükségem van a kicsattanó energiával rendelkező Vivire. 

Az érdekes az, hogy csak rá gondolok és a mellkasom már most egyre könnyebb és könnyebb.

Vagy ez annak az eredménye, hogy végre dolgozom? 

Igen, ilyen szerencsés és csoda életet sikerült megteremteni, ahol a Duna-parton ülök, épp papírra vetem a gondolataim és elmondhatom, hogy ez a munkám része. 

Ez pedig hihetetlenül kielégítő érzés. 

Tehát amikor dolgozom nagyon jól érzem magam, ez biztos. 

Másnak lehet, hogy pont így néz ki a pihenést a munka után. Naplót írni a Duna mellett. 

Viszont itt felmerül a gondolat, hogy mi számomra a pihenés és miért nyomaszt utólag, ha pár napig nem vagyok produktív. 

Konkrétan azt érzem, hogy nekem pihenni kell megtanulni. De hogyan engedjem meg magamnak a pihenést bűntudat nélkül? Miért érzem azt, hogy folyton tennem kell valamit vagy épp pótolni a lemaradást? 

Erre a kérdésre most elég határozott válasz érkezett, ami egészen logikusnak is tűnik… 

Nincs egy megszokott rendszer a munkámban és sokszor nem érzem magam elég hatékonynak. Ez annak köszönhető, hogy mindig látok 10 következő ötletet, amit meg szeretnék valósítani. 

Erre koncentrálok, arról pedig megfeledkezem, amit már sikeresen lehúztam a listáról. 

Rá kellene vinnem a figyelmem a már teljesített pontokra és akkor nem érezném azt, hogy menni kell folyamatosan megállás nélkül. 

Végre megünnepelhetném a sikereim és megengedhetném magamnak a pihenést és édes semmittevést. Mivel folyamatosan a következő videók, posztok, programok és ötletek vannak előttem, ezekre helyezem a fókuszt, igy megjelenik a nem teljesítek eleget, nincs elég, végső soron pedig a nem vagyok elég érzése. 

Ez az érzés pedig nem kellemes eredményeket teremt meg az életembe. 

Ezen mondjuk meg sem lepődhetek, hiszen hasonló a hasonlót vonzza. 

Ameddig alkalmazott voltam elégedett voltam és letettem a munkát a pillanatban, amint elhagytam a termet. Azonban most, hogy a saját főnököm vagyok és ilyen örömet okoz a munkám, ez már nem megy ennyire könnyen. 

Eljött az ideje, hogy megtaláljam a módját a munka letételének és rávigyem a fókuszt a már megteremtett dolgokra, igy felébresztve az elégedettség és nyugalom érzését magamban.  Hiszen ennek eredményében szívesen fürdőznék a mindennapok során!  Akkor sikeres teremtést magamnak!