Elvesztettem önmagam

A tegnap este után elég feszülten ébredtem ma reggel. Valahogy mintha minden zavart volna és mindent egyszerre akartam volna megcsinálni, mintha el lennék késve valahonnan.  

Nagyon-nagyon idegesítő, amikor már reggel 7-kor azon parádézik az elmém, hogy ha nem rohanok edzeni rögtön, akkor az egész napot elpazaroltam. 

Mintha minden időre kellene megcsinálnom, pedig erről szó sincs. 

A reggeli jógát sürgettem és sokkal hamarabb kiszálltam belőle, mint ami jól esett volna. Nekiálltam kapkodva pakolni, de közben ott pörgött a fejemben, hogy menni kellene edzeni. 

Konkrétan idegesítettem saját magad és nem tudtam abbahagyni. 

Ennek ellenére leültem pár percet meditálni, hogy kicsit csökkenjen ez a feszültség bennem, de a cica nem igazán hagyta.  

Olyan édes, amikor mászik a nyakamba, de most ebben az állapotban még ez is zavart, hogy ő sem tud békén hagyni 5 percre. Úgyhogy mentem tovább és azt az egyet tudtam, hogy ameddig ilyen szarul vagyok nem hagyom el a lakást. 

Pont azért mivel bőven van időm, annak ellenére is, hogy az elmém másképp gondolja. Ilyen ez a skorpió időszak, elég intenzív energiák mozognak és elég sok minden távozik belőlem szép lassan és közben olyan felismerésekkel találkozom, amik hirtelen annyira nem tetszenek, azonban egy másik részem pedig hálás, mivel tudom ezek segítik a felemelkedésem. 

Ami most eléggé érzékenyen érintett az az a felismerés, hogy elvesztettem önmagam egy részét. Fokozatosan igazodtam a környezetemhez és olyan részeim hagytam magam mögött, akiket nagyon szeretek. Egy két dolgot nagyon erősítettem magamban és amikor ezekben nagyon kényelmesen érzem magam, de hiányzik a régi Vivi egy két olyan vonása, ami tényleg én vagyok és szeretem. De hát ilyen az, amikor valaki a gyógyulása közepén jár és még vele vannak olyan programok, amik nem feltétlenül szolgálják hosszútávon.  

Ilyen ez a people pleaser mentalitás is, amikor mindenkinek szeretnék megfelelni és emiatt igazodom a környezetemhez. De most jött el annak az ideje, hogy ezt magam mögött hagyjam, mivel most találkoztam azokkal a dolgokkal, amiket ez a mentalitás létrehozott az életemben. 

Elgondolkodtam azon, hogy gyerekkoromban miket szerettem igazán csinálni és ezek közül mennyi minden maradt meg az életemben. Sajnos azzal találkoztam, hogy nagyon kevés dolog és ezen szeretnék változtatni. 

Annyira imádtam például táncolni, de abbahagytam, amikor jött a mély önbizalomhiányos része az életemnek, mivel úgy éreztem nem vagyok elég jó benne. Akkor még nem elégedtem meg azzal, hogy jól érezzem magam csupán benne, mivel azt hittem csak akkor tehetem ezt, ha jó is vagyok. Ezt pedig az alapján határoztam meg, hogy másokhoz hasonlítottam magam, a profikhoz.  

Ezen kívül mindig is imádtam énekelni, ami még most is megjelenik néha-néha az életembe, de amióta egy kedves ex közölte, hogy ezt így ne erőltessem, már nem jött annyira lelkesen. Pedig nem mutogatni akartam soha a hangom, csupán élveztem a zenét és szívből énekeltem, ahogy jött. De ez a megszólalás után már itt is azt néztem, hogy jó vagyok-e benne, ha pedig nem akkor nem kell erőltetni. Tehát szép lassan elhagytam mindent, amibe úgy éreztem nem vagyok profi és csakis azok a dolgok maradtak meg, amiket kb. Kirázok a kisujjamból, mivel nagyon ügyes vagyok bennük.  

Azonban ezek nem állítanak kihívás elé, miközben még élvezem is őket. Az élveztem megvan, de a kihívás nincs. 

Itt van például a küzdősport. Mindig is vonzott és ki szerettem volna próbálni, ezt valószínű drága apukámnak köszönhetem, mivel ő is bokszolt, de nem kezdtem el. A szomorú pedig az, hogy azért nem, mert nem vagyok benne profi. De hogy is lehetnék, amikor még sose csináltam? 

Szép lassan teszi tönkre a mindennapjaim a tökéletességmánia, ami mindentől vissza akar tartani, amiben nem vagyok elég jó, vagyis az elmém így gondolja. 

Tehát most jött ez az az időszaka az életemnek, hogy szeretnék mindazt kipróbálni, ami valaha vonzott és megnézni, mi marad az életem része ezek közül. 

Tehát megyek az első boksz edzésemre, amitől nagyon félek és izgulok, hogy milyen lesz. De várom is!  

Erre már van is kijelölt időpont, de van még itt sok-sok dolog. Keresni szeretnék egy tánciskolát, ahova akár egyedül is tudok menni, szeretnék falat mászni és kipróbálni az aero jógát. Szeretnék a testemmel egy sokkal jobb kapcsolatot kialakítani és megadni neki a mozgást, amire vágyik és nem csupán azt a fajta edzést, amivel eddig találkozott. Szeretném bővíteni a palettát és megtalálni a lelkesedést az új dolgokban is.  

Ez egy új időszak kezdete, amit ez a novemberi energia hozott és hálás vagyok érte, még akkor is, ha igencsak intenzív is. 

Pont emiatt az intenzitás miatt döntöttem úgy, hogy lekapcsolódok a közösségi média világáról egy időre és csak magamra koncentrálok és a személyes kapcsolódásokra. 

Szükségem van egy kis digitális detoxra, mert kezdek begolyózni tőle. Ez a mindenkinek ott szeretnék lenni állapot nem maradhat, mivel pont magammal nem törődök eleget miatta. 

Tehát a wifi és mobilnet kikapcsolva és csak is munka végett kapcsolom be a következő időszakban. Szeretnék most sokkal többe foglalkozni saját magammal és nem mindenki más gyógyulásával.  

Most ez az idő rólam szól és arról, hogy felfedezzem újra azon részeim, amik hiányoznak és felfedezzek olyan új éneket, akiket szívből szeretnék megtestesíteni.  Na és akkor most irány az edzés, mivel sikerült feldobni a kedvem.