Az első box edzés

Már a ma reggeli meditációt is meghatározta az első box edzés. Hiába ültem le és próbáltam megérkezni a pillanatba és elcsendesedni, az elmém folyamatosan szeretett volna felállítani a bennem lévő izgalom miatt. A tökéletesség mánia és az ebből következő izgalom szerencsére az edzés első percében megszűnt létezni, de volt más, ami megjelent helyette…  

Az összes mozdulat teljesen az ellenkezője mindannak, ami számomra természetes. Hosszú évek táncórái meghoztak egy olyan tartást, ami a boxhoz nem nagyon kedvez. Nyitott, feszes és mégis légies. Na itt minden kell, csak ez nem.  De pont emiatt várom izgatottan, hogy ezt is megtanuljam és így az életben is jobban tudjam védeni magam, amikor szükséges. 

Az biztos, hogy ez sokkal többről szól számomra, mint az átlag testmozgás, ez valami teljesen új dolgot tanít mentálisan és érzelmi síkon is. A sok új információ miatt, ami érkezett olyan csendes az elmém, ami zseniális.  

Nagyon élveztem az egész edzést és még mindig vicces, hogy nevetéssel oldom a bennem jelentkező feszültséget. Na de milyen feszültséget…. 

Szépen fogalmazva eléggé alsó csakrákat megdolgozó edzés volt ez a mai. Amikor az edző mutogatta honnan és hogyan ütne, ahogy közeledett felém az ökle, olyan energiákat ébresztett fel bennem, ami általában szunnyad valahol mélyen. Most viszont felébredt. Olyan szexuális energia járt át végig, amit nagyon érdekes volt tapasztalni, főleg sport közben.  

Az az ösztönös energia, ami rögtön reagált volna a közeledő ökölre a maga módján… érdekes tapasztalás volt.  

De pont emiatt tetszett az egész, mert teljesen mást mozgatott meg minden szinten, mint bármi más eddig. Bár néha eléggé zavarba jöttem, amikor éreztem, hogy épp ki akar belőlem törni a vadmacska, akit elnyomtam magamba az évek alatt. 

Egyébként már egy óra után olyan falakat döntött le bennem, ami meglepő. 

Tanit a megfelelő időben zárni és megvédeni magam, nem csak fizikailag. Emiatt pedig könnyebb megnyílni is, mivel tanulom, hogyan tudok bezárni tudatosan. 

Úgy érzem az edző amellett, hogy bokszolni tanit, segít keményebbé válnom, én pedig pont a megpuhulást tanítom neki. Kellemes ez az energiacsere, még ha egyelőre zavarba ejtő is a dolog. 

Az edzés túl hamar véget ért mondjuk, még simán maradtam volna pár órát, annyira élveztem.  

Az edzés végén jelent meg csupán újra a zavar és az önbizalomhiány, ami abban mutatkozott meg, hogy utólag nagyon bénának éreztem magam. Hiába lettem megdicsérve is, arra is úgy reagált az elmém, hogy “jó, oké. Ezt csak azért mondja, hogy érezd magad olyan bénának.” De ennek ellenére is alig várom a következő alkalmat, hogy tudjak magamnak bizonyítani, hogy ebben is szépen fogok fejlődni fokozatosan. Nem várhatom magamtól, hogy rögtön profi legyek és minden teljesen könnyedén és rutinból jöjjön, hiszen ez egy teljesen új dolog számomra. 

Kicsit olyan, mintha ezzel újra felébreszteném apu energiáját és így újra velem lehetne a boksz közben.   Kíváncsi vagyok hova vezet ez az út!