Életem első hipnózisa

Végre eljött az ideje annak is, hogy nem én segítek valakinek feltárni, hogy ki is ő valójában vagy éppen ki volt már “korábban”, hanem nekem segítetek ebben. Átestem életem első hipnózis élményén és imádtam minden pillanatát. 

Bevallom őszintén eléggé izgultam, amikor mentem az időpontra, de nem az élménytől tartottam, hiszen nagyjából tudtam már a másik oldalról, hogy ilyenkor mit tapasztal az ember. Attól tartottam, hogy mi van, ha nem tudom elengedni a kontrollt, ha az elmém azon fog járni, hogy ő ezt másképp csinálná. Hát igen, látszik, hogy én szoktam a másik oldalon ülni. Azt pedig éreztem, hogy jó helyre megyek és jó kezekben leszek. 

Ahogy beléptem az ajtón éreztem, hogy na végre itt vagyok. A beszélgetés során, ami megelőzte az utazást tetőtől talpig rázott a hideg, néha olyan volt, mintha már el is akarnám hagyni a testem és belül valami izgatottan ugrálna, hogy kezdjük már, hadd menjek léééégyszi. Ennek ellenére is jó volt a beszélgetés, ami megelőzte, hiszen még inkább ellazultam, felfedeztem, hogy mennyire egy nyelvet beszélünk és éreztem, hogy mi már ismerjük egymást, még akkor is, ha ebben az életben most látjuk egymást először.  

A kezelésen kívül ott töltött idő is rengeteget adott és segített, hiszen megéltem, hogy milyen azoknak eljönni hozzám, akik hozzám járnak kezelésre. Éreztem a hálát, amiért segített, élveztem a kapcsolódást és beszélgetést, na meg azt, hogy milyen szívesen kifizettem a munkáját, mivel rengeteget adott nekem is. Tehát már ez döntögette bennem a falakat, hogy megéltem milyen a “vendég” szerepében tündökölni.  

Na végre eljött az idő, hogy lefeküdjek és induljon a játék. Amint fekve voltam az energia száguldott a testemben ide oda, mintha tényleg játszana és körülbelül az első szónál már nem is voltam a testemben. Mintha ezt vártam volna, hogy végre elhagyjam a testem. Tényleg ezt vártam… 

Szép kellemesen vezetett bele a jelenetbe, ami rögtön megjelent előttem és éreztem, hogy itt nem lesz semmi gond a kontroll elengedésével, mivel már rég megadtam magam. Ahogy megkért rugaszkodjak el a földtől és kezdjek eltávolodni, én körülbelül fél másodperc alatt találtam magam a Marson. Honnan tudtam, hogy a Marson? Hallottam, éreztem, tudtam, ismertem! 

Ő még csak ott tartott, hogy még látom a földet, mint egy labdát, majd pingpong labdát, miközben a fejemben az volt, hogy “én nem azt látom, én határozottan nem azt látom”. 

Viszont olyan érzés volt, mintha nem tudnék beszélni, csak is akkor, ha kérdez. Tehát vártam, hogy ő is utolérjen a jelenettel. Valószínűleg nem mindenki landol a Marson 1 másodperc alatt. Majd elértünk addig a mondatig, hogy vissza ereszkedtem a földre, én sikítani akartam, hogy végre a Marson lehetek, olyan hálát éreztem érte.  

De kezdtük azzal, hogy látom-e a lábam. Elmondtam, hogy igen és hogy nagyon fehér, pici, finom női lábak, majd kiderült, hogy nincsenek nemek, csak az energia és a finomsága miatt mondtam, hogy női. Majd elértünk a pontig, hogy mit látom magam körül. Végre! Imádtam! 

Elmondtam, hogy vöröses homokot és krátereket, mivel a Marson vagyok. Egyedül. 

Csak egyedül, de nem magányosan. Kiderült a Marsról, hogy oda járok pihenni és feltöltődni kicsit, amikor egyedül szeretnék lenni vagy egy nagy feladat vár rám, mint például leszületni a földre, mivel ott csendes minden, meleg és szép a kilátás. Ezt elég sokszor elmondtam. Megkérdezte, hogy csak én vagyok egyedül a Marson, amire villámgyorsan válaszoltam (de nem a Vivi), hogy a Marson belül élnek, de a felszínen én vagyok egyedül és ezt nagyon szeretem. Kikapcsol, feltölt, meleg és szép a kilátás. Tényleg az volt! 

Kiderült, hogy elég sokat utazgatok bolygók között és időről időre a Marson ücsörgök kicsit. A Szíriuszról mentem a Marsra és onnan születtem le a Földre is, ott vagyok talán a leggyakrabban és nagyon szeretem! 

Közben valahogy elkapta azt a mondatom, hogy nem akarok itt lenni. Ekkor elvileg még a Marson voltam, de érezhetően nem arról a helyről volt szó. Igy újra és újra ki kellett mondanom, nem váltott ki feszültséget vagy rossz érzést, de amikor megkérdezte hol nem akarok lenni, elég gyorsan rávágtam, hogy nem a Marson nem akarok lenni, hanem a Földön és elkezdtem sírni.  

A földet nagyon is szeretem, miatta jöttem most is, nem másért, de nehéznek érzem a dolgot. Ez is csupán azért van mert mások terheit magamra veszem. Szerencsére ez a hipnózis óta érezhetően megváltozott. Tehát jött egy újabb kör ismétlés abból, hogy mindenki terheit magamra veszem, de ahogy tisztult a kép, éreztem, hogy ez nem igaz. Csak a hozzám közel álló személyek terhét akarom levenni róluk, a többieket tudom szépen kezelni és csak támaszt és útmutatást nyújtok nekik. Anya jött elő legelőször, mivel neki szeretnék a leginkább segíteni, de talán pont azt éreztem neki tudok a legkevésbé. De Lucifer is többször felbukkant és láttam mi a legfőbb tanítása az életben számomra. Éreztem, hogy ő volt a mankóm sokáig, aki itt tartott a földön és ezt csupán a jelenlétével érte el. Azzal segített, hogy ott volt, a szemembe nézett és meghallgatott. Nem kellett semmi mást tennie ezen kívül, csak mellettem lennie. Ez pedig meghozta a felismerést, hogy senki terheit nem kell levennem és nem is tudom igazán, nekem csak olyannak kell lennem, mint a cica. Ennyi az egész. 

A következő jelenetben apával találkoztam, amikor megkérdezte, hogy ki fog várni, amikor visszamegyek a Szíriuszra és mondtam, hogy apa, majd elkezdtem sírni. Bár ezek inkább örömkönnyek voltak a megkönnyebbüléstől. Tehát apa ott vár és nagyon szeret! Éreztem. Egyébként amikor valami feszültséghez, blokkhoz közeledtünk remegni kezdtem belülről és elég kényelmetlen volt, de amint oldódott a blokk én is teljesen ellazultam, olyan jó volt. Ez 2 vagy 3 alkalommal ismétlődött meg közben.  

Találkoztam a Danival is, vele is sokkal inkább megértettem a kapcsolatom és rengeteg súlyt vett le a vállamról ez az egész. Ezt konkrétan érzem is, könnyebb lett a testem. 

Az egész folyamat legnagyobb felismerése talán mégis az volt a sok csoda mellett, hogy mennyire közeli a kapcsolatom a felsőbb énemmel, hogy már nagyon gyakran engedem teljes mértékben őt megnyilvánulni magamon keresztül. Olyan volt, mintha egy hajszálnál is vékonyabb vonal választaná el a Vivit és őt és folyamatosan képesek lennének helyet cserélni, amikor szükséged. Ő tanít és gyógyít és intézem a mugli dolgokat. Megmutatta, hogy mennyire alábecsültem magam. Na meg azt, hogy mennyi mindent tudok már magamról és a programjaimról, blokkjaimról, milyen közel kerültem a magomhoz. Olyan volt, mintha az elmúlt 3 év felismeréseit, most megkaptam volna ott egy teljesen más nézőpontból 1-1,5 óra alatt. Fogalmam sincs meddig voltam “távol”. 

Ez pedig igy hihetetlenül sokat adott és segített. 

A másik, ami nagyon tetszett, hogy kitértünk a testképemre. Ott mondjuk vicces volt hallani arra a kérdésre az első választ, hogy milyennek látom a testem. Rávágtam, hogy nincs is testem. Erre korrigálni kellett, hogy a Vivi testét és ott leesett, hogy jaa tényleg neki van teste. Itt pedig megjelent előttem egy tükör és teljesen más képet láttam magamról, amit én szoktam a tükörben. Majd jöttek azok a szavak, hogy a Vivi teljesen másképp látja a testét, mint mindenki más. Mások ezért nem értik, amikor elégedetlen, mert ők nem látják rajta azt a súlyt, amit ő igen. De ott abban a tükörben én sem láttam! 

Hallottam, hogy azt mondja a “a Vivi azért mondja ilyen sokszor, hogy milyen jó lenne más szemével látni magát”, mivel tudja, hogy nem a valós képet látja. Magára teszi fizikailag azt a súlyt, amit cipel és ezért látja magát nagyobbnak. Hihetetlen volt. Na meg az is, amikor a elmentem pisilni az egész végén és megláttam magam a tükörben. Le se szerettem volna venni magamról a szemem, mert teljesen megváltozott a kép, amit láttam és azóta is teljesen más érzés a testemben lenni. 

Én nem gondoltam, hogy ez ennyire nagyon jó élmény. Láttam már másokat az élmény után nálam is, hogy mennyire megkönnyebbültek és milyen jól érezték magukat. De ezt tapasztalni magamon, hihetetlenül csodálatos élmény volt. 

Azt hiszem ezek voltak a legfontosabb részei az egésznek. Úgy érzem még menni fogok máskor is, mivel teljesen feltöltött és új erővel tértem vissza a testembe. Ma sem véletlenül ébredtem fel magamtól 4 órakor. Felpörgetett az élmény és nagyon kellemes. Jobb pihenés volt az a pár óra, mint egy 2 hetes nyaralás.   Köszönöm az élményt! Hálás vagyok érte nagyon!