Kedves _____,
Csalódtam benned és egy kicsit haragszom magamra is. Én tényleg azt hittem, hogy látsz engem, tisztán szeretsz és fogadsz el. Aztán amikor egy szál természetesen elszakadt köztünk, olyan volt mintha a karma kötése elengedne minket varázslatos módon, ez a közös utazás végén megtörtént, akkor te nem csupán elengedtél. Te okot kerestél rá, hogy mi történt, valami rosszat.
És hát tudod, aki keres az talál!
Mindenkinek vannak hibái, így nekem is, te pedig ráugrottál újabb karmát kreálva ezzel.
Miért volt erre szükség? Miért?
Nagyon fájt, hogy az egész múltat igyekeztél átírni miatta, megmérgezve az őszinte és tiszta kapcsolódásunk. Miért?
Így könnyebb volt elengedni? Haraggal?
Bár most jut eszembe, hogy ____-ot is azt mondtad könnyebb elengedi úgy, hogy haragszol rá. Ez érdekes.
A lényeg, hogy nagyon csúnyán bántál velem és most már nem először, pedig én úgy érzem nem ártottam neked.
Haragszom rád mert bántottál és olyan szavakat mondtál és használtál ellenem, amiről tudtad, hogy fájni fog. Hisz megmutattam a gyenge pontjaim, te pedig ezt ragadtad meg. Ott próbáltál belém rúgni, ahol tudtad, hogy fáj.
Igen, volt vonzalom ____ és köztem, mindig is volt amióta ismerjük egymást, de ameddig barátok voltunk sosem léptem volna át egy bizonyos határt. Tudod miért? Mert te fontosabb voltál, mint ő.
Igen, kavarogtak bennem az érzések és gondolatok vele kapcsolatban, mivel az élet érezhetően választási lehetőség elé állított. Lépek a vonzódásom alanya felé és megnézzük, hogy tudunk e együtt boldogok lenni, nem törődve másokkal, hisz elvileg nekik, ha szeretnek minket az a fontos, hogy boldogok legyünk és nem a sértett egójukat nézik…. vagy azt választom, hogy vonzódás és a lehetőség ellenére a barátságot és bizalmat választom.
Én az utóbbit választottam és eszerint cselekedtem a legjobb tudásom szerint. És úgy érzem ez nem volt neked elég. Úgy érzem nem voltam neked elég.
Pedig őszintén álltam előtted, teljes nyitott szívvel és bizalommal, hatalmas szeretettel és végtelen elfogadással.
Te pedig nem csak elengedted ezt, amikor lezárult a közös fejezetünk, hanem igyekeztél megtiporni mindezt. Ez pedig fáj.
Azt sajnálom, hogy az utazás árát még nem adtam vissza, de ezen változtatok. Ezt megígérem magamnak! Mivel nekem is kellemetlen és szeretném minél előbb visszaadni és lezárni ezt a kört.
Szeretném lezárni ezt az újabb karma fonalat, ami megjelent közöttünk.
Elhiszem, hogy neked is kellemetlen a szituáció, mivel nekem is az. Sajnos nekem az anyagiakkal volt egy nagy leckém az életben, de haladok a tanulással és az eredmény adott.
Azt megint csak nem érzem szívből jövő tiszta tettnek, hogy emiatt újra támadtál és megint undorító stílusban, a másikkal mit sem törődve, a saját sértettséged ilyen módon fejezted ki. A megértés egy apró szikráját sem mutatva. Ez megint fájt, mert ismét úgy éreztem meggyaláztad a gyönyörű kapcsolódást, ami közöttünk volt.
Attól, hogy lezárult a dolog, attól még egy csoda volt, ami közöttünk létrejött, ezen semmi nem változtat.
És valahol azért haragudtam magamra, mivel az első megérzésem veled kapcsolatban az volt, hogy vigyázzak veled. Még anya is felhívta rá a figyelmem. De ezt félre tettem és Vivi módon olyan nyitottan álltam előtted, ahogy csak képességeim engedték.
De közben örülök is neki, mivel rengeteget adott és tanított ez az idő veled. Gazdagabb és tisztább ember lettem általa.
Hatalmas leckéket tartogatott és megtanította, amit kellett. Úgyhogy én köszönöm neked a barátságod, még akkor is, ha ilyen csúnyán zárult.
Én hálás vagyok most már minden pillanatért, amit közösen tapasztaltunk és sose felejtem őket. A nevetést, sírást, csuklást, a hatalmas felismeréseket és a világmegváltó gondolatokat.
Maximum azt sajnálom, hogy ha te nem igy tekintesz vissza minderre.
Mivel egy csoda volt és örökre egy igazi csoda is marad!
Köszönöm!