Végre előttem a cél

Na jó, ezt a címet most úgy adtam, mintha eddig nem lettek volna céljaim. Pedig folyamatosan van valami, ami előttem lebeg és haladok felé. Azonban eddig csak ‘kisebb’ dolgokat szerettem volna megteremteni, ami leginkább az én életemre, a saját körülményeimre volt csupán hatással.  

Legalábbis igy éreztem. Mindig szerettem volna egy nagyobb dolgot látni, szerettem volna látni mi a valódi ‘dolgom’ ebben a világban. Lehet inkább úgy mondanám kerestem azt, ami mellett tényleg kiteljesedhetek és összeáll a sok apró dolog, amit szerettem volna eddig is megvalósítani.  

Most jött el ennek az ideje és kezd teljesen összeállni minden egyes kis pontja. Csodásan vezet az élet és ülteti el a kis magokat az elmémbe. Már évek óta ezt teszi és a megfelelő időben meg is érkezik hozzá a jövőkép. 

Így történt most is. 

D-nál voltam, amikor először megjelent előttem a kép és azóta folyamatosan csak tisztul. Nem halványodik a vágy, hanem egyre erősebb és erősebb. Tényleg érzem, hogy nekem ezt fontos megvalósítanom és végre nem csak magam miatt. 

Ez pedig az erdei kis csoda élet megteremtése a szeretteimnek (na meg magamnak) és a látogatóknak, akik szeretnének betekintést nyerni ebbe az életminőségbe és kilépni egy időre a megszokott világból. 

Igazából olyan az egész kép a fejembe, mintha egy új csoda világot hoznánk le a már meglévő világ közepére. Egy világot, ahol a szeretet és megértés a fő hajtóerő, ahol a természettel együtt élünk és megtanulunk alkalmazkodni hozzá és kölcsönösen segítjük egymást. Ahol az emberek tiszták, támogatók és boldogok. Együtt él több generáció és együtt teremtenek meg egy közös életet, amin belül mindenkinek megvan a saját kis tere is, amikor egyedül szeretne lenni. Ahol közös programok, játékok vannak. Közösen nevetünk és sírunk, teremtünk és tapasztaljuk a földi csodát.  

Tábortűz, éneklés, zene és tánc, közös főzés és gyereknevelés. Egy igazi kis összetartó kolónia az erdő közepén, ahol felébresztjük az ősi varázslatot és megéljük a földi paradicsomot. 

Egy közös szentély, ahol kapcsolatba lépünk egy magasabb dimenzióval, meditálunk, jógázunk és különböző rituálékat tartunk. Egy saját kert, egy melegház, ami friss, tápláló élelemmel látja el a közösséget. Csak, hogy a régi dilim se maradjon ki… egy konditerem a törzsnek, ha éppen megkívánjuk az efféle testmozgást, na meg a saját mentális egészségem érdekében. Ez az én terápiás központom.  

Amikor már mindenki megtalálja a maga kényelmét ‘Terabithia’ földjén, akkor megnyílhat az elvonuló központ, ahova érkezhetnek a csoda vendégek és megtapasztalhatják ezt a varázslatot, amit közösen teremtettünk és élünk nap, mint nap. Nyári táborok felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, közös tábortüzes esték, ahol a szellemmel együtt tapasztalunk és megtestesítjük a legmagasabb igazságot.  

Egy kézműves központ, ahol a nők és férfiak egyaránt alkothatnak és játszhatnak a maguk játékaival. Festészet, agyagozás, barkácsolás, faragás és ékszer készítés. Igazából bármi, amit megkíván az ember és a saját kreatív energiája.  

Igazából olyan lesz ez az egész, mint egy csoda falu az erdő közepén, amit a szeretet és fény alkot. Na itt boldogan élnék, míg meg nem halok.  

Tehát ez a cél jelent meg előttem és olyan hihetetlen emberek vesznek körül, akikkel ez közösen megteremthető.  

Megteremtem, megteremtjük. Amit leírtam már adott, épp most hozzuk le a fizikai síkra. 

Köszönöm a vezetést! 

A tiszta kommunikációt! 

Köszönöm az erőm, a végtelen teremtő képességem!  Köszönöm, hogy vagyok!