tt-post-hero-1
Picture of Tamás Vivi

Tamás Vivi

Na most akkor hogyan is érzem magam?

Az elmúlt időszakban nagyon nem úgy éltem az életem, ahogy tényleg szeretném. Itt most nem a másokkal való viselkedésemre gondolok, mivel azt úgy gondolom rendben van és hihetetlenül sokat tanultam az emberi kapcsolatokról és a világ működéséről. 
Az érzelmi intelligenciám úgy érzem a helyén van és büszke vagyok magamra miatta. Nagyon örülök neki, hogy elkezdtem nyitni az emberek felé és egyre jobban merek bízni bennük. Most már merem önmagam adni és őszinte lenni, egyre kevesebb kis fehér hazugság hagyja el a szám, mivel egyre kényelmesebb az, aki vagyok.
Ennek köszönhetően pedig fel is merem vállalni önmagam. 

Azonban van egy részem, amit sikerült nagyon elhanyagolnom és emiatt elnézést is szeretnék kérni magamtól, az élettől és azoktól, akik vezetnek és segítenek ezen az úton. 
Mindenki másra és a kapcsolatokra szépen figyeltem, de közben nagyon elhanyagoltam önmagam. 
Ez pedig így nagyon nem volt helyes és ennek az eredménye látszik is. 
Ezerrel pörögtem és túlterheltem magam, szó szerint és átvitt értelemben is.  
Nem álltam meg egy pillanatra sem, hogy feldolgozzam mi is történik velem és megkérdezzem magamtól, hogy jól vagyok e.
Hajszoltam a kapcsolódásokat és műsorokat, hogy ne is vegyem észre magam. 
Mintha ilyen módon utasítottam volna el a fizikai világot. 

Folyamatosan másokat szolgáltam és helyeztem magam elé, én pedig közben csak a túlélésre mentem, mivel ennyire maradt csupán energiám. 
Mindig is tartottam attól, hogy önzőnek fognak tartani, tehát ennek teljesen az ellenkezője lettem. Sajnos átestem a ló túloldalára és nem találtam meg az egyensúlyt, ami ebben az életben talán az egyik legfontosabb leckém. 
Nem átesni a végletekbe, hanem megélni a harmóniát. 

Ennek ellenére az elmúlt időszakban a káosz volt jelen az életemben, nem volt egy biztonságos csendes meleg középpont, ahova visszatérhetnék töltődni. 
Letudtam a másoknak tett szolgálatom, majd a magamra figyelés helyett videókba és sorozatokba menekültem. Folyamatos zaj vett körül és nem töltöttem fel önmagam. 
Egyszerűen nem törődtem magammal. 
De ennek muszáj lesz változnia, mivel szeretnék magasabbra emelkedni, ehhez viszont stabil alapok kellenek, amit itt kell felépítenem a fizikai világban. 

Nagyon elhanyagoltam a testem és jelenleg nagyon nem érzem jól magam benne. 
Gyengének és nehéznek érzem magam, tehát szeretnék ezen változtatni és most megfogadni végre, hogy nem csak a szám jár. 
Ez az egyik dolog, hogy végre kényelmessé, otthonossá tegyem a testem, ami így elősegíti, hogy nagyobb energiákat tudjak megmozgatni itt a fizikai síkon.  
Tehát a fizikai testem rendbe szeretném hozni és kihozni belőle a legjobbat. Ezt pedig azért, mert szeretem a testem és megérdemli, hogy egészséges legyen. 

A másik dolog, hogy törődjek a saját érzelmeimmel is, ne csak mindig másokkal.
Ilyen például, ami történt pár napja, hogy egy bizonyos illető mennyire „csúnyán” viselkedett velem.
Baromira nem volt szép tőle, ahogy megnyilvánult. Minden volt abban az üzenetben, csupán szeretet nem. Ez pedig egy részemnek fájt, hiszen én csupán segítséget szerettem volna kérni az üzlettel kapcsolatban. 
Erre pedig egy ilyen válasz érkezett, egy teljesen más témát ragadott meg, hogy helyre tegyen.

Azonban büszke is voltam magamra, hogy nem vettem magamra a sorait és láttam mi igaz, és mi nem igaz belőle. Láttam, hogy honnan jön és mennyire kellene neki is hallani a saját szavait, mivel magát látja bennem és csupán rám vetíti ki a problémáit. 
De igy is megmozgatott valamit bennem és nagyon örülök ennek a felismerésnek, amit hozott a dolog.  
Megmutatta, hogy az évek alatt milyen védelmi, tökéletes alkalmazkodási képességet alakítottam ki. Látom, hogy mennyire jelen tudok lenni a térben és mások energiájában, hogy ez által is magam védjem. Egy részem arról van meggyőződve, hogy ha tudja mi zajlik másokban akkor boldoggá tudja őket tenni, igy pedig biztonságban lesz.
A boldog ember nem bántja a másikat, nemde? 

Tehát ez annyit eredményez, hogy tökéletesen bele tudok simulni különböző helyzetekbe és tökéletesen felmérem, hogy mikor mit mondjak, mikor nyithatok és mikor zárjak teljesen. 
Igazából ez vagyok én, abban az adott környezetben. Tökéletesen meg tudom érteni a másikat, mivel érzem, amit érez. Szinte tudom milyen gondolatai vannak és igy tökéletesen ki tudom szolgálni az igényeit, ha szeretném. 

Azonban ezt a képességem nem szoktam önös érdekekre fordítani. Egyszer korábban már belekóstoltam abba a levesbe évekkel ezelőtt és a bűntudat szétszakított, pedig  mégcsak nem is játszottam legjobb képességeim alapján. Csak kóstolgattam a terepet és ez megmutatta, hogy ez határozottan nem én vagyok. Ezt ekkor szerencsére le is zártam és arra többé nem áll szándékomban haladni. 

Viszont amellett, hogy ez a képesség elvileg védeni szeretne, egy bizonyos fokon folyamatosan sebez is. 
Mint Narutonál a Kyuubi csakrája, egyszerre védelmezi, de közben sebzi is az igazi énjét.  
Könnyen magaménak tudom érezni a másokban zajló folyamatokat, mintha felvenném az ő érzelmeiket, gondolataikat és problémáikat.  
Amiatt csak “negatív” energiákat, mivel egy boldog és kiegyensúlyozott ember mellet ezt a képességet nem kell bekapcsolni, hiszen biztonságban érzem magam mellettük. 
Tehát meg kell tanulnom megvédeni magam mások energiájától azzal, hogy a saját középpontomba térek vissza, még akkor is, ha egy gyors szkennelést azért végzek a terembe.  
Bennem nyugalom, csend és biztonság van jelen. Ezt pedig jobb megélni, mint a másokban jelenlévő káoszt. 

A másik dolog pedig az én képem építése. Kicsit jobban bele kellene állni abba, hogy én vagyok a Vivi. A szerepbe, amit magaménak választottam. Az egyet kicsit erősítenem kellene az egységen belül.  Ehhez pedig kellene egy rendszer, ahogyan ezt megtudom tudatosan mutatni másoknak is és a megfelelő módon tudok hozzájuk szólni. 

Ma egy kedves barátom azt mondta, hogy minden nap a tükör elé állítana és megpusziltatná velem a vállam azt kifejezve ezzel, hogy büszke vagyok magamra, mivel elvileg az lehetek. De ezt valahogy én nem akarom felvenni, mintha önző vagy rossz dolognak látnám, hogy elismerjem saját magam és azt, amiben tényleg jó vagyok. Például abba, hogy ügyes kis jelzőtábla  vagyok az embereknek, hogy felébredhessenek. Ehhez sok mindent meg kellett tanulnom.
Megtanultam szólni az emberekhez, pedig ez volt az egyik legnagyobb félelmem és most mégis több mint 30 ezer ember követ. 
Na igen, erre ideje lenne nekem is büszkének lennem, természetesen hálával fűszerezve.  
Ezt az életnek is köszönhetem, de nem felejthetem el, hogy magamnak is. 
Büszke vagyok magamra, hogy ezeket meglátom és felmerem ismerni és teszek is a fejlődésem érdekében. 
Büszke vagyok magamra!


Bejegyzések

Rendben van, hogy így érzel

Rendben van, hogy így érzel.A legnagyobb rendben. Nem azért jöttél ide, hogy mindenben rögtön tökéletes legyél.Nem is azért, hogy mindig kicsattanóan jókedvű.Egy fizikai testet öltött

Tovább olvasom »

IGAZ varázslat

Sokszor azt mondják, hogy arról meséljünk és azt figyeljük, ami éppen jelen van az életünkben és amint elrugaszkodunk a “valóságtól”, rögtön szeretnének minket visszarántani az

Tovább olvasom »