Te kiért éled az életed?

Hosszú éveken keresztül éltem másokért önmagam helyett. Mindig is képes voltam beleérezni mások helyzetébe, képes voltam átvenni az érzéseiket és magaménak tekinteni őket. Ennek köszönhetően mindig is tudtam mire vágynak, mi segítene nekik, mit szeretnének hallani és érezni. Így elkezdtem az ő érzéseikért élni, hogy nekik könnyebbé tehessem az életük, még akkor is, ha csak arra a pár percre, órára vagy napra, amit együtt töltöttünk. Annyira profi lettem ebbe az évek alatt. Mások is szerették ezt a vivit, tehát egy szinten működött a dolog. Olyan mintha ez egy önvédelmi reakció lett volna. Ha más jól van, akkor velem is jó lesz és biztonságban leszek.

Azonban elkezdtem az önfejlesztéssel foglalkozni, hu de nem szeretem ezt a szót, és akkor megváltozott minden. Feltűnt, hogy mások kedvéért és érzelmeiért nagyon szépen felelek, de feltűnt az is, hogy én viszont egy érzelmi roncs lettem az évek alatt ennek köszönhetően. Nem tudtam, hogyan kellene saját magamért élni és nem folyamatosan másokért. Elveszettnek éreztem magam.

Azonban eldöntöttem, hogy változtatok, mivel senki más nem fog tudni engem boldoggá és kiegyensúlyozottá tenni csak is én saját magam.
Az elején önzőnek éreztem magam, amiért érdekelni kezdtek az én érzéseim is és nem csak másoké.
Nem tudtam hogyan válasszam magam. Féltem, hogy nem fognak szeretni, ha nem mindig értük élek.
De lépésről lépésre haladtam és meghoztam nagyon nehéz döntéseket magamért végre. Legalábbis én nehéznek éreztem őket. Közben egyre inkább összhangba kerültem önmagammal és az érzelmeimmel és egyre könnyebb volt ezek alapján meghozni a döntéseim és így élni az életem. Megtanultam nemet mondani és kiállni saját magamért. Végre magammal is úgy bántam, ahogy mások bántam. Végre képes voltam saját magam az első helyre tenni. Ez számomra hatalmas lépés volt.

Tudod mi tűnt fel? Nem csak én lettem boldogabb és kiegyensúlyozottabb, hanem a kapcsolataim is. Végre nem mások boldogságáért éltem, hanem megosztottam másokkal a saját boldogságom. Igy mindenkinek jobb volt.

Útközben rádöbbentem, hogy senkiről nem tudom levenni a terheket és senki életét nem tudom megoldani csak is a sajátom. Ezzel mutathatok példát, támogathatom, szerethetem és elfogadhatom őket. Ez pedig a legjobb és legtöbb, amit tehetek értük. Azzal, ha magamra veszem az érzéseiket nem segítek nekik, csak már én is cipelem ugyan azt, amit ők is. Ettől pedig nekik határozottan nem lesz jobb.

Amióta igyekszem magamért élni, napról-napra szebb az életem. Csodálatos, szerető emberek vesznek körül, akikkel megéri időt tölteni.
Mára pedig én teszem fel a kérdést másoknak: Te miért nem magadért élsz?