Ma reggel elég kedvetlenül ébredtem, olyan semleges érzések töltöttek el. Nem igazán találtam nyomát az élet iránti lelkesedésnek.
Úgy döntöttem nem szeretném az egész napom ebben az állapotban tölteni, hanem szeretném átfordítani a napot és feltölteni kellemes meleg érzésekkel.
Emiatt végre kipróbáltam a történet meditációt, amivel betekintést nyerhetek a múltam egy fontos részébe.
A hipnózis vagy vezetett meditáció mindig segít valamerre elbilleni érzelmileg, tehát jó ötletnek tűnt.
Most pedig itt ülök és igyekszem összerakni mivel is találkoztam pontosan.
Az ilyen hanganyagok esetében imádom a felsőbb énem megjelenését, tényleg olyan, mint a bennem lakozó legmagasabb potenciál megtestesülése.
Hihetetlenül tetszik a megjelenése és tudom, hogy ő én vagyok és erre tartok, ami már önmagában elég felemelő érzés, de nála ma sokkal többel is találkoztam.
Szép lassan bontakoztak ki a képek és nem is valami trauma helyén találtam magam, mint korábban az ilyen utazások során.
Először a paksi egyik játszótér bontakozott ki, ahol pici Viviként másztam fel a csúszdára, homokoztam és élveztem az életet. Majd egy másik játszótéren találtam magam, ahol szintén a játéké volt a főszerep.
Gondtalannak és felszabadultnak éreztem magam.
Ami igy annyira természetesnek hangzik, hiszen egy gyerek hogyan máshogy érezné magát a játszótéren. De nekem fontos üzenetet tartogatott, mivel ez Kanada után történt.
Nemrég vesztettem el édesapám és ennek ellenére olyan felszabadultan játszottam, nem kötöttek le a gondok. Nem ez határozta meg a hangulatom.
Jó volt látni ezt az énem, mivel kevés szép emlékre fókuszáltam eddig a gyerekkoromból, inkább a nehézségek és szomorú pillanatok voltak előtérbe.
Annak ellenére, hogy mindig tudtam, hogy szép gyerekkorom volt és én még tényleg voltam gyerek. Sokat voltam a szabadban, sokat játszottam és ennek nagyon örülök.
De erről a részemről, ahogy telnek az évek megfeledkeztem.
Azok a képek maradtak meg élénkebben, amikor ez a kislány szétesett és fájt neki valami.
Most azonban éreztem azt a szabadságot, biztonságot, amit ő érzett.
Azt a gondtalan gyermeki életszeretetet.
Gyönyörű kislány volt és hihetetlen fénnyel ragyogott, semmi nem tudta elnyomni az erejét, pedig sokszor állította az élet kemény tapasztalatok elé.
De ő csak mosolygott és szeretett mindent és mindenkit.
Majd a hipnózis közben volt egy fontos üzenete számomra. Megállt előttem és a hatalmas barna szemeivel, rám nézett és azt mondta büszke rám. Büszke arra, akivé vált!
Én megöleltem és elmondtam neki, hogy milyen erős és örülök, hogy egy olyan csodás nő lesz belőle, amilyen csodálatos gyermek is.
Hihetetlen jó érzés volt ölelni és érezni a belőle áradó szeretetet.
Nem egy megtört kislányt éreztem, hanem egy erős, bátor lányt, aki hihetetlen szeretetet hordoz magába.
Büszkék voltunk egymásra és nagyon jó volt érezni!
Majd a felsőbb énem is szólt hozzám és elmondta, hogy játszak többet és élvezzem jobban az életem. Nem csupán az a dolgom, hogy másoknak segítsek és támaszt nyújtsak nekik, ez csupán az életem apró része.
Megmutatta, hogy azért vagyok itt, hogy olyan életet éljek, amiért minden egyes reggel lelkesen kelek ki az ágyból, mivel tudom, hogy milyen csodák várnak rám. Elmondta, hogy játszak többet és ne az élet értelmét keressem, hanem csak éljek.
Ne gondolkodjak semmit, csak cselekedjek és élvezzem a pillanatot.
Magához ölelt és hihetetlen erővel töltött fel.
Éreztem, hogy ideje nem a “kötelességeket” előtérbe helyezni az életem során, hanem az élvezeteket és az ehhez szükséges lépéseket lelkesen megtenni.
Köszönöm ezt az utazást! Már tudom, hogy a mai egy csodálatos nap lesz!