Lehetsz az első helyen
Éveken keresztül működtél úgy, hogy mindent és mindenkit magad elé helyeztél. Azt gondoltad ez így a helyes, hogy így működik
Ma reggel átfolyt rajtam egy újabb meditációs anyag és hát kin máson tesztelném, mint saját magamon.
A kiborulásom és majdnem pánikrohamom után végre hazaértem és miután szétszeretgettem Lucifert úgy éreztem megnézem mit tartogat számomra ez a hanganyag. A lényege az egésznek, hogy megmutatja a legdominánsabb gondolatod a pénzről és azt az emléket, amikor kialakult.
Tehát elfeküdtem és belelazultam a meditációba és máris egy érdekes jelenet előtt találtam magam. Hatalmas nyomás nehezedett a mellkasomra és a sírás kerülgetett, ahogy kislányként, körülbelül 5 éves lehettem, életemben talán először hallottam anyut és aput veszekedni. Éreztem, hogy anya nagyon nagyon mérges és közben teljesen össze van törve, ameddig apa a védekezést választotta és nem igazán tudta, hogyan tovább. Teljesen elveszettnek éreztem őket, miközben nem igazán értettem mi történik, de nagyon nem tetszett.
Igyekeztem értelmet adni annak, hogy anya és apa, akik elvileg szeretik egymást miért táplálnak ilyen negatív érzelmeket egymást iránt. Kerestem valami okot, hiszen ok nélkül csak nem történik ilyesmi.
Találtam is okot, ez pedig a pénz volt, hiszen szóba is jött a vita alatt. Anya teljesen össze volt törve, hogy a “kurva pénz” miatt, hogyan keveredhettek oda, ahova. Hogyan lehetett apa ennyire idióta, hogy egy kis plusz pénz miatt ekkora hülyeséget csinál és tönkre teszi a családot.
Így pici Viviként elkönyveltem, hogy a pénz tehet erről a vitáról és mivel ezután teljesen a feje tetejére állt az életem, így valószínűleg minden másról is, ami következett. Tehát a mai napig ott volt bennem ez a harag és elveszett érzés a pénzzel kapcsolatban.
Ez után odamentem a kiskori énemhez a szemébe néztem és elmondtam neki, hogy ez az egész nem az ő hibája, nem is a pénzé, szimplán az emberek döntései okoznak ilyen feszültséget néha és vezetnek akár olyan következményekhez, amik nem tetszenek nekünk. De erről soha nem ő vagy bármilyen eszköz tehet, hiszen mindig az emberek ruházzák fel energiával az eszközöket, azok önmagukban senkinek nem ártanak.
Átkarolt és nem is akart elengedni, na de én sem őt. Ott akartam maradni és megtartani a pici törékeny testét és biztosítani róla, hogy bármi is történik én mindig vigyázok rá és minden a legnagyobb rendben lesz.
Még most is látom magam előtt a nagy szinte már fekete szemeit, ahogy rámnéz és megnyugszik, hogy egy stabil támasz van mellette, aki képes megtartani.
Majd a felsőbb énem elmondta, hogy a pénz nem tehet az égvilágon semmiről, tehát most már nem kell őt okolnom, hiszen most már tisztán látom, hogy a pénz csupán egy energia. A történtek pedig nem miatta történtek, hanem édesapám nem éppen okos és tudatos döntései miatt. De a legvégén úgyis minden rendben lett, hiszen most itt vagyok és egészen rendben is vagyok, minden nehézség ellenére.
Majd további megerősítéseket kaptam a pénzzel kapcsolatban és visszatértem a jelenhez.
Most pedig itt ülök és alig várom, hogy többször meglátogassam a belső gyermekem és biztosítsam róla, hogy egy hihetetlen csoda és sokkal több, mint elég jó. Egy igazi kincs a világ számára és nem a tettei miatt, hanem szimplán azért, mert létezik és van.
Róla nagyon fontos lesz gondoskodnom mostantól, mivel most láttam meg igazán az elmúlt napokban, hogy mennyire egyedül volt és nem kapta meg a megfelelő támaszt, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá.
Örülök, hogy egyre jobb a kapcsolatom ezzel a pénzzel nevezett energiával!
Köszönöm!
Éveken keresztül működtél úgy, hogy mindent és mindenkit magad elé helyeztél. Azt gondoltad ez így a helyes, hogy így működik
Rendben van, hogy így érzel.A legnagyobb rendben. Nem azért jöttél ide, hogy mindenben rögtön tökéletes legyél.Nem is azért, hogy mindig
Miért arra koncentrál a legtöbb ember, hogy mit szeretne és mit nem a külvilágban, amikor minden belőlünk indul ki? Nem
Sokszor azt mondják, hogy arról meséljünk és azt figyeljük, ami éppen jelen van az életünkben és amint elrugaszkodunk a “valóságtól”,
Olyan könnyen félvárról vehetjük az életünkbe felmerülő korlátozó tényezőket, mintha egy nap csak úgy minden megoldódna magától. Azonban a külvilág
Az elmúlt időszak nagyon intenzív volt, de újra emlékeztetett arra, hogy a gyógyulás folyamata nem lineáris. Nem kellemesen és logikusan ível